Édesvízi teknősök

Sok édesvízi teknős végtagjai ellaposodtak és evezőlapátszerűek.

A teknős bordái a páncél csontos részét képezik. A hasüregben található izmok gondoskodnak a pumpáló tevékenységről.

A viselkedés alapján ismerik föl egymást a nemek.

Édesvízi teknősfajok: -     észak-amerikai tüskésszélű háromkarmú teknős

-         vörösfülű ékszerteknős

-         kétkarmú kígyónyakú teknős (pápuateknős)

-         taratjos teknős

-         dél-amerikai matamata

-         amazóniai pajzsoshátú teknős

-         sárga mozgó mellű teknős

-         nagyfejű teknős

A legtöbb teknős az évnek csak bizonyos időszakában szaporodik:

1.            hűvösebb éghajlatokon kora tavasszal,

2.            trópusokon pedig vagy a nedves,

3.            vagy a száraz évszakban.

A tojásokat vagy a nap melege, vagy a korhadó növényzetből felszabaduló hő kelti ki. Ha a hőmérséklet magas, több nőstény kel ki, ha pedig alacsony, több lesz a hím utód. A kis teknősök orra hegyén egy bütyök vagy „tojáafog” található, amely segíti a tojásból való kijutásukat. A tojásfog a kikelés után hamarosan leesik.