Tüdőgyulladás

Az orrnyílásokban megjelenő rózsaszínű, savós, habos váladék tüdővizenyőre és tüdőgyulladásra utal. Biztos jel az is, ha a vízben való lebegéskor, vagyis amikor az állat aktív mozgást, úszást nem végez, a teknős nem szimmetrikusan merül a vízbe. Tüdőgyulladás esetén ugyanis általában nem egyformán érintett a két tüdőfél, az az oldal, amelyben kevesebb váladék (több levegő) van, kevésbé merül be. A tüdő állapotáról a röntgenfelvételek adhatnak még tájékoztatást. A teknősök tüdeje a testüreg felső harmadát foglalja el, és felszíne szorosan összenőtt a hátpáncél csonthártyájával. Ennek következtében a tüdő nem nagyon mozgékony és az állatok az is felhalmozódott váladékot nem tudják felköhögni, ami nagyban hozzájárul az aktív légzőfelület csökkenéséhez. A tüdőgyulladást közönséges, mindenütt előforduló baktériumok okozzák, amelyek a koszos vízben, piszokban mindenütt jelen vannak. A betegség kialakulásához hozzájárulhat az A-vitamin hiányában fellazult légzőhám, az erőltetett és gyakori etetés miatti magasabb ammóniaszint irritáló hatása. A gyógyítás a hajlamosító okok megszüntetésén kívül antibiotikumos kezelésből áll, amelyeket 5-6 napig kell adni, rendszerint csak injekcióban tudják az állatorvosok bejuttatni őket. Tapasztalatok szerint a penicillin és a stregtomycin nem alkalmas teknősök kezelésére.