Otthon – üveg mögött

A fogságban tartott hüllőket terráriumban, akvaterráriumban, esetleg szabadtéri terráriumban, netán kerti tóban célszerű elhelyezni. A terrárium első ránézésre épp úgy néz ki, mint egy akvárium, csak éppen nincs tele vízzel. Helyette föld, homok, fakéreg stb. borítja a talajt, faágak, sziklák jelentik a dekorációt, és persze szárazföldi állatok laknak benne. Az akvaterrárium voltaképpen átmenet az akvárium és a terrárium között, hiszen víz és szárat terület egyaránt van benne, ám a víz mennyisége dominál. Azt, hogy milyen a szárazföld és a víz aránya, mindig a benne gondozott állatok igényei határozzák meg.

Hüllők tartására alkalmas medencéket magunk is ragaszthatunk vagy megrendelhetünk egy állatkereskedésben. Ennél a fázisnál ne spóroljunk, s a lakáskörülményeinkhez és pénztárcánkhoz képest a lehető legnagyobb terráriumot rendeljük meg. Ez a döntés később sokszorosan megtérül. Egyfelől egy nagyobb terráriumban sokszorta jobban érzik magukat az állatok, mint egy kicsiben, másfelől minél nagyobb egy medence, annál jobban lehet dekorálni, természetesebbé tenni, így mind szobadísz is jobban mutat.

Ha magunk ragasztunk terráriumot, az természetesen jóval olcsóbb, mint ha megrendeljük. De azt is figyelembe kell venni, hogy egy terrárium elkészítése, főleg ha valakinek nincs rutinja benne, felettébb időigényes feladat. S ez fokozottan igaz a ma már szinte „kötelező” mesterséges hátterezésre is. Hiszen, bárhogy szépítjük is a dolgot, csak akkor igazi szobadísz egy terrárium, ha hátterezve van. Ez azt jelenti, hogy a hátlapot valamilyen természetesnek tűnő anyag, mondjuk műszikla vagy egymás mellé rakott fatörzs borítja. A mesterséges hátteret magunk is elkészíthetjük, de nem kevés művészi érzék szükségeltetik ahhoz, hogy „művünk” igazán tetszetős legyen. Az is tagadhatatlan, hogy a hátterezés felettébb macerás munka.

A terráriumot célszerű elölről kezelni. Ez annyit tesz, hogy az elülső üveglap egy része vitrinszerűen, műanyag vagy üveg-(esetenként alumínium-) sínen csúsztatható, esetleg kivehető. Ez az úgynevezett frontüveg nagy terráriumoknál két részből is állhat. Ha elhúzzuk az üveget, az állatok könnyen etethetők, a növények locsolhatók, és jól takarítható az egész terrárium.

Mielőtt a talajt beszórjuk a terráriumba, gondoskodjunk megfelelő mennyiségű és méretű búvóhely kialakításáról is. Akkor jártunk el helyesen, ha a háttér kialakításakor már gondoltunk erre. Az ideális búvóhelyen az állat biztonságban érzi magát, mi mégis látjuk őkelmét. Az elvonulásra alkalmas rész többféle lehet, például vízbe lógó gyökerek, mesterséges barlang, terasz alatti üreg stb.

A talaj az állatok igényeihez alkalmazkodva lehet fakéreg, föld, sóder, gyöngykavics, tőzeg stb. Erdőlakó állatot ne tegyünk homokra, s persze egy sivatagi faj sem érzi jól magát nedves, erdei környezetben.

A talaj mélysége is tükrözze az állat igényeit, hiszen például az áskálódó állatok számára ujjnyi vastag réteg nem elég. A fürdő- és ivótál is készüljön természetes anyagból, szikla formájú műanyag tálkák ma már minden nagyobbacska állatkereskedésben beszerezhetők. Igencsak csökkenthetik a természetes, esztétikus összhatást a technikai felszerelések, kábelek, ezért igyekezzünk minél jobban elrejteni őket. Olyan apróságra is érdemes odafigyelni, hogy milyen stílusú a melegítőlámpa burája. Ezt valószínűleg csináltatni kell, mivel sajnos ma üzleteinkben egyáltalán nincs belőle választék.

A terrárium berendezése mindig a benne elhelyezett állat természetes igényeitől függ. Fontos, hogy a berendezés természetes összhatást keltsen, a háttér ne legyen túl csicsás, harsogó színű, teszem azt kék vagy piros.

Azt talán mondanom sem kell, hogy a terráriumnak nemcsak az állatok, hanem a mi igényeinkhez is alkalmazkodnia kell. Formáját befolyásolhatja, hogy a szobán belül hová tudjuk elhelyezni: semmiképpen se legyen huzatban, útban vagy balesetveszélyes helyen.