Kisemlőskoszt

A kisemlősök többsége felettébb szereti a hasát, szívesen és sokat esznek. A tengerimalac egész nap majszolni, irdatlan mennyiségű magot és zöldséget alakít át rövid időn belül a szervezete energiává vagy, ha nem vigyázunk, fölösleges zsírrá. Más fajok pedig nemcsak sokat esznek, hanem gyűjtögetnek is. Készleteket halmoznak fel odújukban vagy, ha ilyen nincs, a terrárium egyik sarkában. A mindennapos bő táplálás mellett persze ritkán lakmároznak készleteikből. Így az el nem fogyasztott ételt, főleg a gyorsan romló állati eredetű táplálékot, főtt tojást, túrót, valamint rothadó gyümölcsöt és zöldséget nap mint nap távolítsul el a "raktárból". A kisemlősök alaptakarmánya a jó minőségű mageledel. Ezt az állatkereskedésekben leginkább előre dobozolt, szavatossági idővel ellátott kiszerelésben vásárolhatjuk meg. A magvak tiszták, szagtalanok és szárazak legyenek. A széltében árult nejlonzacskós megoldás persze olcsóbb, de ez esetben nem tudhatjuk, mennyi ideje lapulnak a magok     - és főleg milyen magok!- a zacskóban. Ma már a legtöbb kisemlősfajnak vagy fajcsoportnak lehet külön speciális magkeveréket kapni. Egyes kis testű emlősöknek ( de erről a részletes fajismertetésnél még írok ) nagy ritkán egyéb kiegészítőkkel fel kell turbózni a magkeveréket. Az ugróegérfajok például némi olajos magvakból álló kanárieledelt is igényelnek, a mókusoknak pedig dióval, mogyoróval, nagy szemű napraforgóval, tökmaggal, makkal, fenyőtobozzal kell kiegészíteni a mageledelt. Jó, ha némi egér- vagy patkánytápot is keverünk a kosztba. Természetesen  a nagy tápértékű eleség azt is feltételezi, hogy állatunknak megfelelő méretű helye van, így aztán le tudja mozogni a felvett energiát. Emellett vehetünk állatunknak mindenféle egyéb, legfeljebb csak a pénztárcánkra káros nyalánkságot is, például hörcsögöknek árusított mézes karikát, lucernagranulátumot, aszalt zöldségeket, gyümölcsöket stb. Ezek jó minőségűek, ám drágák és igazából változatos táplálással ritkán van rájuk szükség. A mageledelből mindennap annyit adjunk, amennyit kedvencünk aznap vélhetően elfogyaszt (többet, mint gondolnánk), a maradékot pedig másnap távolítsuk el. A mag önmagában persze nem elegendő, hiszen napi rendszerességgel különféle zöldségekkel és gyümölcsökkel is meg kell kínálni állatunkat. S ez minden lehet? Íme egy rövid felsorolás: kimagozott meggy, cseresznye, dinnye, barack, alma, körte, szilva, répa, banán, kivi, narancs, a zöldeledelek közül saláta( ezt szeretik a legjobban, de a tápértéke csekély), káposzta, tyúkhúr, pitypanglevél és -virág, lóhere, lucerna( ezt nem mindengyikük szereti, mert keserű), borsó, lomb( különösen szeretik az akác lombját és virágját), rügy, kérges gally( például fűz) stb. A gyümölcsöt és a zöldeledelt természetesen alaposan, folyó víz alatt meg kell mosni, és a zöldeledelt - a bélpanaszok elkerülése végett - meg kell szárítani, sőt, olykor fonnyasztani kell. Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy kellő mennyiségű gyümölcs etetése mellett nincs szükség ivóvíz adagolására, ám önitatóban lévő friss vízre minden kisemlősnek szüksége van, nem számítva persze egyes ritkán tartott sivatagi fajokat. Naponta legalább három-négyféle zöldséget és gyümölcsöt adjunk! Pusztán almagerezdeket adagolva nem tarthatjuk hosszú évekig életben kedvencünket. Télen természetesen nem könnyű összeszedni a változatos kosztot, de azért ez is megoldható. A legjobb, ha emberi fogyasztásra árusított mirelit vegyes zöldségköretet veszünk, és megfelelő melegítés után vitaminnal meghintve, némi gyümölccsel és maggal, esetleg saláta-vagy káposztalevéllel kiegészítve tálaljuk fel. Bármilyen gyümölcsöt vagy zöldséget adjunk állatunknak, arra ügyeljünk, hogy ép, friss, ízletes és vitamindús - egyszóval emberi fogyasztásra is alkalmas legyen. A zöldségeket és gyümölcsöket a legjobb kis, rozsdamentes  tálkában, feldarabolva adni. A magokat is jó, ha tálkába tesszük, ezt azonban célszerű rögzíteni, ellenkező esetben felborítják, s az így kiömlött magokat összepiszkítják. Alig akad olyan kisemlős (bár van ilyen, például a tengerimalac és a degu), amyelynek ne lenne szüksége több-kevesebb állati eredetű táplálékra. Ebben élenjárók a különféle hörcsögök, hiszen ahhoz, hogy az arany- és törpehörcsögök egészségben éljenek, táplálékuk harminc-negyven százalékát állati eredetű eledelnek kell kitennie. Hasonlóképpen sok állati fehérjét igényelnek a cukormókusok, burundukok, változékony mókusok, ecsetfarkú pelék, egerek, különösen a tüskés egér, amely a természetben él-hal a csigáért, valamint a selyemmajmok. Az állati táplálék legyen minél természetesebb, így különös jelentőségű a két, állatkereskedésekben vásárolható tücsökfaj, mellettük fűhálózott sáska, lisztbogár lárvája (lisztkukac), fagyasztott garnéla, kutya- vagy macskaeledel, konzevrként vagy száraz formában, főtt hús, sajt, főtt tojás. A nagy méretű gyászbogárlárvát a legtöbb kisemlősfaj visszautasítja, mivel csípős váladékot termel. A viszonylag kis tápértékű lisztkukacokat etetés előtt célszerű "felturbózni", azaz sok gyümölcsöt, vitamint és tápdús kosztot kell etetni a "kukacokkal". Ha egyszerre csak nagyobb mennyiséget tudunk beszerezni, és szaporítani sem akarjuk őket, akkor tegyük a lárvákat hűtőszekrénybe. Ott nem bábozódnak be, és sokáig életben maradnak.