Aligátorteknős

Zöldesbarna vagy barna színű, erőteljes testfelépítésű édesvízi teknős. Domború hátlemezének kissé fűrészes a széle. Feje nagy, nyaka rövid és vastag, végtagjai erősek, farka hosszú. Haslemeze csökevényes. Áramvonalas páncélja van az úszáshoz. Hátpáncéljának hossza elérheti az 50 cm-t, testtömege pedig a 20 kg-t. A keselyűteknős jóval termetesebb, testsúlya elérheti a 90 kg-t is. Mindkét faj folyók, tavak, mocsarak lakója. Az aligátorteknős hatalmas elterjedési területe Kanada déli részétől az Egyesült Államok középső és keleti vidékein, valamint Mexikón és Közép-Amerikán át egészen Ecuadorig nyúlik. A hímek nagyobbak. Faroktövük a kloákanyílás előtt hosszabb hosszabb és vastagabb. Ivarérettségük 5-6 éves korukban, mintegy 20 cm-es páncélhossznál érik el. A természetben a nőstények júniusban rakják le 15-50 gömbölyű  tojásukat, amyelyek 29-30 mm átmérőjűek. A hőmérséklettől függően 65-130 nap alatt kelnek ki. Egyetlen ellensége az aligátor, bár fészkeit gyakran megdézsmálják a mosómedvék és más állatok.

Semmiképpen se tartsuk együtt már teknősfajokkal, de fajtársaikkal is csak akkor, ha azok megközelítőleg azonos méretűek.

Halakkal ( amelyeket száját kitátva, féregszerű nyelvének mozgatásával csal közel), egerekkel, patkányokkal etethető. A kisebbeket kis hallal, vízi csigával, gilisztával, rovarokkal, és szopós egérrel, alkalmanként sovány marhahússal táplálhatjuk.

Nevét vadságáról kapta: képes teljesen szétmarcangolni egy ember kezét, ha vigyázatlanul nyúl felé.

REND: Cheloria

CSALÁD: Chelydridae

FAJ: aligátorteknős ( Chelídra serpenlina ), keselyűteknős ( Macroclemys temmincki )