Görög teknős

( Testudo hermanni Gmelin )

Család:TESTUDINIDAE

Állapot:Ritka

Aktivitás:Nappal

Elterjedés:Dél – Európa. Bozótok, rétek és homokdűnék

A görög teknősök minden kétséget kizáróan a legismertebb, a legkedveltebb szárazföldi teknősök itt Európában.

Viszonylag nagy tömegben fordulnak elő az egész Balkán-félszigeten, továbbá Dél-Olaszországban.

Mint minden európai teknősfaj, ez is védelem alatt áll, mivel populációi vészesen megfogyatkoztak étkezési és hobbi célból való gyűjtésük miatt. Jelenleg leginkább bozóttüzek, a környezetszennyezés és a nagy közúti forgalom veszélyezteti.

A teljesen kifejlett, 8-12 éves állatok hátpáncélja 18-20 cm hosszú, szélessége 12-14 cm, súlyuk pedig 1 – 1,5 kg. A nőstények ritkán elérhetik a 30 centiméteres páncélhosszat, a hímek viszont kisebbek. Hátpáncéljuk magas, mint általában minden szárazföldi teknősé. Színük agyagsárga, valamennyi pajzsnál fekete vagy sötétbarna mustrázattal. Világos színe idővel egyre sötétebbre változik. Az állatok farka fölött lévő pajzs osztott, két darabból áll. Nem úgy, mint a hozzájuk nagyon hasonlító mór teknősöké ( Testudo graeca Linné ), amely egy darabból áll. A görög teknősnek nincs szarutüske a combján, a farka végén viszont van egy.

Az ivarérett állatok tavasszal, április elején párzanak, és kora nyáron rakják le majdnem gömbölyű tojásaikat a laza avar, tőzeg vagy föld közé. Egy-egy nőstény évente 8-15 tojást tojik. A fiatal – mindössze 2,6 – 3,0 cm átmérőjű – teknősök augusztus végén, szeptember elején kelnek ki a tojásból.

A fiatalok és az ivarérett példányok késő ősszel téli pihenőre vonulnak, pl. kidőlt fák gyökerei közé, máskor a szél által összehordott, vastag avarpaplan vagy egy elhagyott szalma vagy szénarakás alá. Szaporításához  téli nyugalmi időszakra, teleltetésre van szükség. Ez 4-8 C°-os hőmérsékleten október-novembertől március végéig, április elejéig tartson. Őszi napokon is szívesen udvarolnak a hímek a nősténynek. Ez főként abból áll, hogy az előttük gyalogló nőstény hátsó lábát próbálják megharapni, hogy pározhassanak vele.

Növényevő állatok. Kint a szabadban főleg különféle füveket, vadheréket, földre hullott, puha, túlérett gyümölcsöket esznek. Eközben hébe-hóba egy-egy házatlan vagy házas csigát, rovart, férget stb. is megesznek, amelyek teljesen anyagcseréjükhöz nélkülözhetetlenek. Terráriumi tartásuknál táplálásukra felhasználhatók – az eddig felsoroltakon kívül – a friss zöldsaláta, a fonnyasztott lóhere és a lucerna, a káposzta, a reszelt sárgarépa, a felszeletelt paradicsom, az alma, a körte, az őszibarack, a banán, a narancs, a dinnye, a szőlő, a cseresznye stb. Időnként megkínálhatjuk őket főtt burgonyával és rizzsel is. Amennyiben csigákat stb. nem tudunk részükre gyűjteni, akkor némi nyers, darált hússal is beérik, ez megfelel állati eredetű fehérjeforrásként. Hétről-hétre adagoljunk a takarmányukhoz egy-egy késhegynyi takarmánymeszet vagy porrá tört tojáshéjat. Igen hasznos, ha havonta egy-egy alkalommal A- és D-vitaminhoz is juttatjuk őket, mert ily módon megelőzhetjük páncélzatuk rendellenes fejlődését, megpuhulását.

Etetésükre lehetőleg mindennap kerüljön sor. Ez nem jelenti azt, hogy 1-2 hétig ne tudnának – minden káros következmény nélkül – koplalni.

Terráriumot vagy asztalterráriumot rendezzünk be részükre. A talaj föld vagy tőzeg legyen. Dekorációs anyagként felhasználható néhány mészkő, száraz faág, egy-két tő agávé.

Ne feledjük el, hogy a görög teknősök napfényes, meleg, mediterrán vidékről származnak, éppen ezért minden héten – kivéve természetesen a téli, hideg hónapokat – néhány órára napoztassuk őket. Ha erre nincs mód, akkor néhány percre kvarcoljuk az állatokat vagy azt a táplálékot, amit majd elfogyasztanak.

Amennyiben szívvel – lélekkel gondozzuk, tápláljuk állatainkat, úgy könnyen elélhetnek akár 25-30 évig is. De ez még nem számít rekordnak. Volt rá példa, hogy egy „aggastyán” teknős 115 évig élt!