Aranyhörcsögök

Eredet, Történet:

Az aranyhörcsög vad alakja a szíriai sivatagban és környékén él. A fajt először 1839-ben George Robert Waterhouse, a London Zoological Society tagja írta le, bár feltehető, hogy nem élő állat alapján, hanem mindössze egy prémdarab birtokában.

Az első fogságban tartott aranyhörcsögökről csak 1930-ban számoltak be. Aharoni, izraeli zoológus, egy expedíció során ásott ki egy nőstényt és 11 kölykét Aleppo mellett egy búzaföldön. A kölykök sorsa innentől meglehetősen kalandos utat ír le. A nőstény egy kölykét sajnos hamarosan megölte, a többit Aharoni felesége nevelte fel. Ekkor még semmilyen tapasztalat nem állt rendelkezésre az aranyhörcsög tartásáról. Aharoni és neje is alábecsülték az állatok ügyességét, azok pedig az első adandó alkalommal megszöktek. Csak kilencet tudtak megfogni, egynek nyoma veszett. A befogott állatokat átadták a Jeruzsálemi Egyetem állatközponjának. Ott már az első éjjel 5 kölyök kirágta magát, és a medencébe fulladt. Csak 3 hím és 3 nőstény maradt életben. 1930. augusztus 18-án pedig megszületett a nőstény első alma: a legelső fogságban született aranyhörcsögkölykök! Ma is úgy tartják, hogy a teljes jelenleg fogságban tartott állomány ebből a párosításból származik. Az egyre bővülő csapat nagyon szaporának bizonyult, az intézetben már az első évben 150 állatot tudtak felnevelni, azzal az eredeti céllal, hogy kísérleti állatokat nyerjenek. Ebből a kezdeti szaporulatból 1931-ben néhányat egy angol kutatóintézetbe szállítottak. Itt szintén olyan jól szaporodtak, hogy 1937-től magántenyésztőknek is adtak belőlük. Az Amerikai Egyesült Államokba 1938. július 26-án érkezett az első szállítmány, szintén még kísérleti állatként.

Nagyon hamar kiderült, hogy az aranyhörcsögöt szinten minden tulajdonsága ideális hobbiállattá teszi. 1945-től kezdték el őket az Egyesült Államokban és Angliában kedvencként tartani. A fogságban tartott állomány gyorsan terjedni kezdett, és világszerte ugrásszerű szaporodásnak indult.

Az aranyhörcsög azóta is roppant kedvelt házikedvenc. Gyorsan domesztikálódott, úgy tűnik, remekül alkalmazkodott a hobbitartáshoz, és az újabb egzotikus fajok megjelenésével sem veszített népszerűségéből.

A XX. Század végére úgy tűnt, eredeti élőhelyükön kihaltak. Természetesen környezetüket visszaszorította a nagyüzemi növénytermesztés. Az ültetvényeken pedig a hörcsög kártevőnek számított, így a rendszeres irtás miatt már nem lehetett vadon élő példányokkal találkozni. Szerencsére egy német kutatócsoport 1999-ben ezt megcáfolta. A Hallei Egyetem munkatársai és más tudósok expedíciót szerveztek. Munkájuk sikerrel járt: 19 állatot tudtak Halléba szállítani. Azóta a Hallei Egyetem Zoológiai Intézetében egy az eddigitől idegen törzset tenyésztenek.

Több szőr- és egyre több színváltozata van. Emiatt szinte mindenki talál ízlésének megfelelőt, ugyanakkor a tenyésztőknek folyamatos kihívást jelent egy-egy változat elképzeléseiknek megfelelő javítása, vagy éppen újabb változatok kialakítása. Az aranyhörcsögök gyorsan szelídülnek, nyugodtak, hamar hozzászoknak az ember jelenlétéhez, könnyen tarthatók. Érdekes a viselkedésük is: a táplálékkeresés, gyűjtögetés, vadászat a rovarokra, fészeképítés mind izgalmas megfigyelési lehetőséget kínál. De a megfigyelhetőség mellett kézbe vehető, simogatható állat is. Ki lehet engedni a szobában, „játszóteret” építeni neki, vagyis a család minden tagja talál benne valami érdekeset.