A vedlésről

A siklók gyakran vedlenek. A vedlések száma a táplálkozástól függ, minél jobban tartjuk, s minél gyorsabban növekszik egy sikló, annál gyakrabban vedlik. Maga a vedlés több jól elkülöníthető szakaszból áll. Az első szakaszban a kígyó bőre mattabb lesz egy kicsit, de az állat eszik. Később a kígyó színe fehéres-szürkés árnyalatot vesz fel, és ugyanez figyelhető meg a szemén is. Ilyenkor a sikló néhány napra, esetleg egy-két hétre védett helyre húzódik. Nem sokkal azelőtt, hogy „ledobná régi ruháját”, az állat színe már-már tejszerűvé válik. Ám ekkor még nem vedlik, hanem fokozatosan visszatér a színe, igaz, még mindig matt marad. Ebben az időszakban különösen sokszor tekeredik bele a fürdőmedencéjébe. Ezt követi a tényleges vedlés, amikor megválik az elöregedett hámrétegtől. A kígyók mindig a vedlés után a legcsillogóbbak és a legszebbek.

Ha egy sikló darabokban vedli le a „bőrét”, az valamilyen tartási probléma jele, az ilyen állatot célszerű állatorvosnak megmutatni.

A szárazföldi teknősök vedlése nem kísérhető figyelemmel, ám az ékszerteknősök bőrének felhámrétege időről időre cafatokban válik le.