A karmosbékákról általában

A karmosbékák Közép és Dél-Afrikában honosak. Kifejezetten vízi állatok, egész életüket tavakban, mocsarakban töltik le, ezért is foglalkozunk velünk az akváriumban. A szárazra szinte soha nem másznak ki, tehát akváriumi tartásukkor nincs szükség szárazulatra. Azonban a medencét fedni kell, mert könnyen kiugranak.

Kereskedelemben kapható fajok:

Sima karmosbéka (Xenopus laevis)

Igen elterjedt faj, elsősorban laboratóriumokban használják kísérleti célokra. Ha ugyanis a terhes nők vizeletét a nőstény békák bőre alá fecskendezik, aktivizálódik az állatok agyalapi mirigye elülső lebenyének hormonja, amitől megindul a petézés. Ha ez nem következik be, a vizsgált nő nem terhes. Ez az ún. Hogben-teszt.
Gyakrabban használják azonban a hímbékapróbát, amely már egy óra után választ ad, vagyis a spermiumok megjelennek-e, vagy sem.
A sima karmosbéka igen nagytestű 10-12 cm-t is elérhet. Háta színe sötét szennyesbarna, hasa vajszínű. Az első végtagok karom nélküliek, míg a hátsó, igen izmos végtagok úszóhártyásak, és kis karom található az ujjak végén.
Tartásához nagy helyet, és lehetőleg külön medencét igényel, bár nagytestű, békés halakkal társítható. Vize 24 C legyen.
Táplálható kisebb halakkal, rovarokkal, földigilisztával, csigákkal, lisztkukaccal. Vizét természetesen szellőztetni nem, de szűrni kell, mivel sokat ürít, és gyakran vedlik is.
A hím alkonyatkor, vagy éjszaka kezd udvarolni a nősténynek, és eközben mellső végtagjai befeketednek. Aki hallotta már őket barcogni, bizony azon az éjjelen nem sokat aludt. A hím hangosan, szakaszosan morog, míg a nőstény cincog.
Másnapra az akváriumot ellepték a peték, több ezret is raktak. Csak sajnos az akvárium többi lakója megdézsmálta, a maradék meg nem kelt ki. De egyébként a kikelt ivadékok papucsállatkával indíthatók.
A felnőtteket nyáron kerti tóba is kihelyezhetjük, csak a víz ne hűljön 10 C fok alá, mert ilyen hőmérsékleten már nem táplálkoznak. A vizet csak akkor hagyják el, ha már az nagyon koszos, ezért törekedjünk a kristálytiszta vízre!
Létezik egy albínó változata is, ami aztán tényleg annyira ronda, hogy hihetetlen! De éppen ezért érdekes.

Törpe karmosbéka (Hymenochirus curtipes):

A sima karmosbékához igen hasonló faj, csak jóval kisebb (4-5 cm), színe barna alapon sötétbarnával tarkított, a hátsó lábai pedig vékonyak.
Tartása is megegyezik az előző fajéval, csak elég neki kisebb hely, és kítűnően társítható az átlagos méretű díszhalakkal. Talán csak a kisebb pontylazacokkal nem ajánlható egy medencébe. Kerülni kell azonban a területőrző sügérfélékkel történő társítást, mert könnyen kárt tehetnek benne.
Tápláléka elsősorban tubifex legyen, de élő daphniával, cyclopsszal, vagy apró halivadékkal is megkínálható.
Szaporításuk sem nehéz, a 15 C fokos víz könnyen megindíthatja a petézést. Szintúgy éjszaka párzanak, de a barcogás helyett a szúnyoghoz hasonló, erős, hangos zümmögő hangot hallatnak.
A lerakott peték mellől haladéktalanul ki kell venni a tenyészállatokat, majd a vizet 25 C fokra kell emelni. A kikelt ebihalacskák algalepedékkel, papucsállatkával indítható.

Remélem sikerült egy kis kedvet csinálnom ezekhez a jópofa állatkákhoz, szívből ajánlom mindenkinek, aki a tartási feltételeket biztosítani tudja.
Sok szerencsét!