Ki a szabadba!

A hüllők nagy része tavasztól őszig szabadtéri terráriumban is gondozható. Leginkább a teknősöknek és a gyíkoknak szokás effélét kialakítani. A szabadtéri terráriumnál is elsődleges szabály, hogy nem lehet elég nagy. Ha maximális nagyság nincs is, minimumméret azért van, egy európai szárazföldi teknősre legalább egy négyzetmétert számoljunk. Mivel a hüllők többsége szereti a meleget, a szabadtéri terrárium kerüljön a legnaposabb helyre, persze úgy, hogy a közvetlen napfény elől az állatok el tudjanak húzódni. A szabadtéri terrárium kerítése igényeinktől és anyagi helyzetünktől függően számos anyagból készülhet, ám arra mindenképpen ügyeljünk, hogy sok teknősfaj jól tud ásni. A szabadtéri terrárium kerítését alakítsuk kertünk-házunk stílusához. Egy mediterrán jellegű épülethez például jól passzol az alacsony kőkerítés, és szinte mindenhol mutatós az egymás mellé helyezett fatörzsekkel határolt parcella. A drótháló is megteszi, ám ritkán lehet igazán esztétikusan elhelyezni.

Mivel, mint említettem, a legtöbb teknősfaj remekül ás, legalább húsz centiméteres alapra van szükség ahhoz, hogy állataink a kerítés mögött maradjanak. A sztyeppi teknős még ennél is mélyebb alapot kíván, mivel időnként egész járatrendszereket készít. A szabadtéri terrárium kiegészítője még egy kis szénával tömött ól, ahová az állatok rossz idő esetén visszahúzódhatnak. Amennyiben szaporítani is szeretnénk állatainkat, a legnaposabb részen alakítsuk ki (nem homokból, hanem kemény földből) olyan dombocskát, ahová a nőstények feltehetően tojni fognak. A szabadtéri terrárium, ha növényevő teknősöket tartunk benne, nehezen növényesíthető, a legjobb, ha mediterrán fásszárúakat ültetünk.

Minden szabadtéri terráriumnak elengedhetetlen tartozéka egy vastag deszkából ácsolt vagy falazott és szigetelt házikó. Állataink rossz időben, valamint éjszakára ide vonulhatnak vissza. Fontos, hogy a házikó ajtaja keleti irányba nézzen, így a teknősök a langyos nap melegétől hamarabb előjönnek. A teknősólat a legjobb, ha jól megtömjük friss és illatos kerti szénával.

A vízi teknősök, így az ékszerteknősök is legjobban a kerti tóban érzik magukat. Fontos, hogy a tavacska fokozatosan mélyüljön, és egyaránt legyenek benne napos és árnyékos részek. Téves az a nézet, hogy a vízi teknősöket mágnesként vonzza a víz, ezért a tóból nem is mennek ki. Valójában az első adandó alkalommal meglépnek, így természetesen a mesterséges tó környékét is biztonsággal határolni kell.